Nyolcvanadik évforduló – „A halott katona nem ellenség”

9 May, 2025

Európa sok országában esztendőről-esztendőre május 8-án ünneplik a második világháború (1939–1945) európai befejezésének emléknapját, a győzelem napját. 1945-ben ezen a napon értek véget a világháború harcai Európában; e napon tette le a fegyvert a náci Németország hadserege az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió szövetséges hadereje előtt. A hitleristák bukásával lelepleződött az ideológiai gyűlölet, a kegyetlenség, a holokauszt borzalma. 1945. május 8. felszabadulást jelentett sokmilliónyi ember számára. Ennek immár kerek nyolcvan esztendeje van az idén.

Többéves hagyományához híven, „a halott katona nem ellenség” jegyében, az idei európai békenapon is az emlékezés, a kegyelet virágait vitte el a pápai Petőfi Városbarát Egylet főhajtó küldöttsége a helyi áldozatok mementóihoz az Alsóvárosi köztemető katonai parcelláiban.

A második világháború halálos áldozatainak becsült száma világméretekben elérte az 55 millió főt. Szervezett népirtás keretében a nácik cinkosaikkal együtt meggyilkoltak 6 millió zsidót, köztük 600 ezer magyar állampolgárt. A Szovjetuniónak 27 millió állampolgára pusztult el. A világégés súlyos megpróbáltatásokat jelentett a pápaiaknak is. A honvédek, a leventék, a légitámadások polgári áldozatai mellett a gettókba, illetve a koncentrációs táborokba hurcolt izraelita vallásúak és más üldözött személyek közül vagy kétezren veszítették el az életüket. Számos pápai édesanya, feleség, gyermek gyászolta a Donnál eltűnt szeretteit is.

1945 tavaszán Pápán is romokon kezdődött el az új élet. Az újjáépítés során közel nyolcvan romba dőlt ház maradványainak eltakarításáról, ötszáznál is több megrongálódott épület helyreállításáról, a gyárak hiányzó felszereléseinek pótlásáról, a megsérült vízvezeték, villanyhálózat üzembe helyezéséről kellett a pápai lakosoknak gondoskodniuk – ismertette Kerecsényi Zoltán lokálpatrióta, egyleti ügyvivő, aki a síroknál állva a 185 éve született Sántha Károly (1840–1928) várpalotai evangélikus lelkipásztor, író-költő Háborús idők imádságos könyvéből (1916) a békéért szóló fohászt is felolvasta, továbbá a Lutheránus Világszövetség európai alelnökeinek 2025. május 8-i béke-üzenetéből is idézett: „Nyolcvan évvel ezelőtt, 1945. május 8-án Európa népei a második világháború végét ünnepelték. A német területekről elindult folyamat több millió gyermek, nő és és férfi életét követelte. Számos európai ország számára ez a nap a náci rezsim elnyomó hatalma alól való felszabadulást is jelentette. Ezzel egy időben megkezdődött Kelet-Európa szovjet megszállása és elnyomása. Most, amikor erre a napra emlékezünk, felidézzük a múlt fájdalmát és a máig ható sebeket. Gyászoljuk a számtalan áldozatot, és a háború és a megszállás által okozott végtelen szenvedést. Ugyanakkor kifejezzük szolidaritásunkat mindazokkal, akik ma élik át a háború, a gyűlölet és az erőszak valóságát...”

(Forrás, fotók és további információk: https://www.facebook.com/petofiegyletpapa)

Egyleti műkedvelő kerekasztal József Attila és a húsvét jegyében

17 Apr, 2025

A pápai Petőfi Városbarát Egylet (PVE) legutóbbi műkedvelő kerekasztala József Attila születésének 120. évfordulója, valamint a húsvét jegyében telt.

A múlt századi magyar irodalom egyik legnagyobb hatású, legegyedibb hanggal rendelkező lírikusáról Varga-Gedő Lenke nyugalmazott tanár tartott előadást elsősorban a számára kedves József Attila-költemények tükrében.

A tanárnő többek között a Bukj föl az árból, a Csak az olvassa versemet, az Elégia, az Eszmélet, a Flóra, az Ime, hát megleltem hazámat, a Két hexameter, a Levegőt!, a Nagyon fáj, a Nem emel föl, a Reménytelenül, a Szállj, költemény, a Tedd a kezed, a Tél című versek segítségével idézte fel a számtalan megpróbáltatással küzdött poéta pályáját, tragikus sorsát. A kerekasztalon helyet foglalók kézbe vehettek egy, az első világháborúból visszamaradt eredeti húszfillérest („vashatos”) is, melyet a költő – a valószínűleg utolsó lírájának számító – Ime, hát megleltem hazámat kezdetű poémájában is megörökített.

Kerecsényi Zoltán egyleti ügyvivő arról szólt, hogy a nemzeti ellenállás kiemelkedő alakja, a Veszprém vármegyéhez szoros szállal kötődött Bajcsy-Zsilinszky Endre politikus, újságíró nem egy, nem két irodalmárnak biztosított hajdani lapjában megjelenési lehetőséget, s ez által kenyeret, így József Attilának is. Elhangzott az is, hogy az iszkázi születésű rímfaragó, Nagy László diákként Pápán vásárolta meg élete legelső József Attila-kötetét, és hogy a néhai pápai művésztanár, Istenes-Iscserekov András József Attilát tekintette szellemi példaképének, aki ugyanúgy vonat elé vetette magát nagybetegen.

Az ankét további részében, az idei húsvét kapcsán szakrális jellegű szimbólumokról és hagyományokról folytattak párbeszédet az egyletiek. Szó esett a töviskoszorúról – annak Petőfi Sándornál és József Attilánál is feltűnő, átvitt értelembeli jelentéseiről –, az ókeresztény egyház krisztogramjáról, a hal motívumról, az úgynevezett Emmausz-járásról, a húsvéti ünnepkörben gyökerező helyi-környékbeli közmondásokról. Kerecsényi Zoltán beszélt a pápai Szerecsen Krisztus-szoborról, az Esterházy-kastélykápolna korpuszáról, a Nagytemplom Mária-kápolnájának emmauszi vacsorajelenetet ábrázoló tabernákulumjáról is.

A program Antal Ferencné, Ernszt Józsefné, Mező Lászlóné, Róth Ilona egyleti önkéntesek közreműködésével felolvasásokkal, végül szeretetvendégséggel, ajándékozással zárult. Az egylet ünnepi asztaláról nem hiányzott a kézzel festett piros tojás, illetve a hold alakúra szaggatott diós finomság, a Kossuth-kifli sem.

(Forrás, fotók, további információk: https://www.facebook.com/petofiegyletpapa)

Egy néhai nemzetőr emlékezete

30 Mar, 2025

Százharminc esztendeje, 1895. április 1-jén hunyt el a néhai pápai ’48-as nemzetőr, id. Tálos István (1818–1895).

A kerek évforduló alkalmából az Alsóvárosi köztemetőben lévő síroszlopára piros-fehér-zöld szalagos koszorúkat kötött, illetve eléje nemzeti zászlócskát tűzött le a pápai Petőfi Városbarát Egylet (PVE) emlékező küldöttsége.

A nemzetőrsírnál az egyleti önkéntesek közül Lángné Vincze Mária idézett egy rövid részletet Magyarország első alkotmányos kormányfője, gróf Batthyány Lajos 1848. szeptember 13-i felhívásából, Arany János költő Nemzetőr-dalát pedig Mező Lászlóné olvasta fel.

A függetlenségért küzdő haza javára szolgálatot vállalt pápai nemzetőrök között Tálos István a 601. szám alatt nyilvántartott tagként szerepelt, harmincévesen, szabados földművesként vált nemzetőrré. A pápaiak első csoportjával részt vett a Dráva-vonal védelmezésében. (A Dráva-vonal védelme volt az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharc első fegyveres konfliktusa.) Tálos épségben tért vissza Pápára, a bukást követően, a hátralévő időkben aránylag nyugalomban élhetett hetvenhét esztendős korában bekövetkezett haláláig – ismertette Kerecsényi Zoltán lokálpatrióta, a városbarátok alapító-ügyvivője.

Tálos szépen faragott, íves alakú, rózsaszínű márvány síremléke védett, azonban jó volna a közeljövőben méltóbbá, feliratát olvashatóbbá tenni – jegyezte meg Kerecsényi, aki azt is elmondta, hogy idén tízéves egyletük – a Kossuth Szövetség vármegyei csoportjaként is működve – a kezdetek óta számon tartja a hajdani pápai, Pápa környéki negyvennyolcasok évfordulóit, emlékműveik állapotát. Önkénteseik rendszeresen gondozzák, koszorúzzák azokat.

El szoktak zarándokolni az aggastyánként 1914-ben elhunyt Tóth József nemzetőr szintén alsóvárosi nyugvóhelyéhez (aki ugyancsak földmunkásember volt, s ahogy Tálos, ő is az első pápai csoporttal állt helyt a Dráva-vonal védelmében, majd 1849-ben közhonvédként teljesített szolgálatot), valamint a Dráva-vonalnál, a táborban szerzett betegségében elhalálozott Szente János nemzetőr őrmester Kálvária-temetőbeli sírhalmához is.

– Fontos óvnunk ezeket a mementókat magyarságunk, nemzeti öntudatunk megmaradása érdekében. Tovább kell örökítenünk, fenn kell tartanunk csupaszív ’48-as elődeink emlékezetét a jövő számára. Azonban lenne még pótolnivaló is. A valamikori pápai Akasztó utcában kivégzett Redl Antal és Szalay Gábor – Mednyánszky Sándor főhadnagy dunántúli, népfölkelő szabadcsapatának tagjai – megérdemelnének egy szerény emlékjelet, például a mai Batthyány utcai Batthyány-relief mellett. Úgy tudni, hogy ők voltak a szabadságharc első, magyar földön kivégzett vértanúi; ők voltak „a pápai vértanúk” – gondolkodtatott el Kerecsényi Zoltán.

Redl Antal és Szalay Gábor kivégzése Pápán. (1849. január 15.) (Gr. Kreith Béla tulajdonában levő eredeti festmény után.)

(Forrás, fotók, további információk: https://www.facebook.com/petofiegyletpapa)

Egyleti kerekasztal Kossuthról, Szent Koronáról

20 Mar, 2025

A pápai Petőfi Városbarát Egylet (PVE) legutóbbi műkedvelő kerekasztala Kossuth Lajosról és a Szent Koronáról szólt.

Mivel az ankét szinte órára pontosan a csillagászati tavasz kezdetére esett, először Petőfi Sándor 1848 áprilisában írt A tavaszhoz című versét hallgathatták meg a jelenlévők Ernszt Józsefné egyleti önkéntes tolmácsolásában. Az egyleti alkalom időpontja Magyarország hajdani kormányzóelnöke, Pápa város díszpolgára, Kossuth Lajos idei halálozási évfordulónapjával is egybeesett, éppen ezért adva adta magát a téma, hogy elsősorban Kossuthhoz kapcsolódva elevenítsenek fel pár érdekesebb, múltbéli momentumot az egyleti önkéntesek.

Előadásában Kerecsényi Zoltán PVE-ügyvivő, a Kossuth Szövetség Veszprém vármegyei titkára a régi Magyarország Kossuth Lajoshoz fűződő, fontosabb helyiségeiről, a magyar koronázási jelvények Orsova közeli elásásáról, Kossuth 1849. augusztus 17-i, orsovai határátkeléséről, hontalanná válásáról, emigrációjáról, az Amerikai Egyesült Államokban tett látogatásáról, 1852-ben Bostonban készült portréfotójának históriájáról beszélt. Mint elmondta, a máig leghíresebb Kossuth-dagerrotípián kormányzói atillában láthatjuk a nagy szabadsághőst, s ez a felvétel szolgált mintájául a pápai Tansütő falán lévő Kossuth-domborműnek.

Maga Kossuth így emlékezett meg orsovai tartózkodásáról és átkeléséről az Irataim az emigrációból című munkája, 1880-ban megjelent I. kötetében: „Kifejezhetlen érzelemvihar dúlta lelkemet, midőn a világosi fegyverletétel hontalanná tett. Nincs szó, mely arról fogalmat adhatna. Leborultam hazám földjére, mielőtt határán átlépnék; – zokogva nyomtam reá a fiúi szeretet búcsúcsókját; – egy csipetnyi port vettem belőle magamhoz; – még egy lépés, és – – – úgy valék, mint a tört hajó roncsa, melyet a szélvész kidob a homokra egy sivatagon. Egy török főtiszt, »Alláh«-t említve, üdvözölt barátságosan; – elvezetett a fekhelyhez, melyet isten szabad ege alatt számomra készíttetett barátságosan, és – – – kardomat kérte; lesütött szemmel, mintha szégyenlené, hogy török magyart lefegyverez. Lekötöttem, átnyújtottam szótlanul, könnyel szememben, és ő, jó nyugalmat kívánva; magamra hagyott bánatommal. (…) Ott álltam tompa merengésben a nem magyar Duna partján, melynek habjaiba – amonnan felülről, – a magyar nemzet könnyeiből ég felé szállott vízpára csapadéka vegyült, s kis távolságban tőlem rohant tova a Vaskapu sziklatorlaszán keresztül, zúgva, morogva, mintha szitkozódnék a meg nem érdemlett végzet ellen. Én hallgattam e zúgást, mely keblem viharával összefolyt; belebámultam a méltatlanul meghiúsult honfi remények semmiségébe; és arcomon öntudatlanul a kifejezhetlen fájdalom könnyzápora ömlött alá (...)” (Forrás: Kossuth búcsúja versben és prózában. = https://mult-kor.hu/20120723_kossuth_bucsuja_versben_es_prozaban; letöltés ideje: 2025. március 20.)

Kerecsényi szólt a washingtoni Capitoliumban harmincöt esztendeje álló Kossuth-szoborról is, külön megemlékezve az annak felavatásában szerepet játszó, magyar származású – a vármegyénkben nem egyszer járt – néhai Tom Lantos kongresszusi képviselőről.

Mező Lászlóné egyleti önkéntes a Szent Korona 1848–49-es szabadságharcot, illetve második világháborút követő hányattatásáról tartott előadást. Orsovától Veszprémen, Kőszegen, Velemen, Mattseen át Fort Knoxig ismertette a magyar állam folytonosságát, függetlenségét megtestesítő ereklyetárgy kalandos sorsát. Kiemelte a nemrégiben százévesen elhunyt Jimmy Carter amerikai elnök személyét, aki hibátlan és sértetlen állapotban juttatta vissza azt a magyar nemzetnek 1978-ban.

Tizenöt éve, 2010-ben megjelentetett elnöki naplójának tanúsága szerint a pacifista Carter már beiktatása kezdetén eldöntötte, hogy visszaadja a Szent Koronát, továbbá az ahhoz tartozó ősi felségjelvényeket (palást, jogar, országalma, kard) Magyarországnak, mely számára nem politikai, inkább lelkiismereti, erkölcsi kérdés volt – hangzott el a kerekasztalon, mely a kis patrióta-lokálpatrióta civil társaság idei, egy évtizedes működési évfordulójának előkészítési munkálataival zárult.

„Amikor választási lehetőségem volt, mindig a béke útját próbáltam járni.” (Jimmy Carter)

„Én azt gondolom, hogy életem legfontosabb része a keresztény hitem. Ez az, ami soha nem változott. Változott a foglalkozásom, változtak a kihívások, a problémák, de a vallási hitem az soha. Ez az én biztos alapom, erre építek mindent, amit csinálok.” (Jimmy Carter)

Az ügyes kezű portréfestő, Mező Lászlóné egyleti önkéntes a Szent Koronát a magyar nemzetnek visszaszolgáltató Jimmy Carter (1924–2024) amerikai elnök arcképét is elkészítette.

(Forrás, fotók, további információk: https://www.facebook.com/petofiegyletpapa)

Nyolcvan éve hunyt el Beck Ö. (Ötvös) Fülöp

16 Mar, 2025

A modern magyar szobrászat és ötvösművészet kiemelkedő alakja volt Beck Ötvös Fülöp (1873–1945).

2015-ös Magyarnak lenni, pápainak lenni című kötetemben részletesen írtam róla. Sajnos, máig kevesen tudják, hogy ez a néhai, nagyszerű alkotó a Bakony hegység és a Kisalföld találkozásánál fekvő Pápa szülötte volt.

Sajnos, azt is csak kevesen ismerik, hogy az itteni színházépület melletti szobrán túl – lassan 95 esztendeje – egy megrendítő szépségű relief, vagyis dombormű is a keze nyomát őrzi szülővárosában, a híres Pápai Református Kollégium Gimnáziumában, a Március 15. téri főépületben, melyet az első világégés folyamán hősi halált haltak emlékére készített.

Ugyanekkoriból maradt fenn 65 mm átmérőjű, vert bronzérme a 400 éves (1531–1931) oktatási intézmény tiszteletére, melyből egy példányt én is féltve őrzök protestáns családi felmenőim hagyatékából. (Meg kell jegyeznem, hogy ezen, illetve ezeken túl nekem tetszik Beck Ö. Fülöpnek – tudomásom szerint – jelenleg a Magyar Nemzeti Galériában található Petőfi mellszobra is, melyet akár – még ha másolatban is – szűkebb pátriánk Petőfi-emlékházi tárlatán is el tudnék képzelni.)

Az egykori neves pápai kollégiumi diáktól, a hazai művelődéstörténet hajdani jeles tudósától, Szíj Rezső (1915–2006) református lelkipásztortól, az Életünk irodalmi-művészeti antológia 1969. I. számában megjelent Beck Ö. Fülöp pápai kapcsolatairól című jegyzetéből szeretnék ideidézni néhány sort Beck Ö. Fülöp 1922-ben elkészült és 1931-ben Pápán leleplezett, megkapó bronz-márvány alkotásáról, A hős megdicsőüléséről (az éppen 110 éve, ilyenkor zajlott Nagy Háborúra is emlékeztetve):

„1931-ben került fölavatásra Beck Ö. Fülöp domborműve a pápai református kollégium első emeletén, az iskola fennállásának 400 éves fordulóján rendezett kétnapos ünnepség során. E hősi emlékművet a művészettörténet annakidején a legszebb magyar reliefnek könyvelte el, s nem tudom, azóta is született-e e nemben nálánál szebb alkotás… Gombosi György [a holokauszt áldozata lett ő is] írta le a művészről szóló kis monográfiájában (Ars Hungarica sorozat 15. sz. Bp. 1938.), hogy a legszebb fali dombormű Beck Ö. Fülöp pápai hősi emlékműve ott, a kollégium folyosói félhomályában. Erről én magam csak jóval később szereztem tudomást. Pedig 1931-ben, V.-es gimnazista koromban, amikor leleplezték az emlékművet, magam is ott lábatlankodtam a kollégium 400 éves fennállása alkalmából megjelent ünneplők között. Határozottan emlékszem az ünnepségen részt vevő Horthy Miklós kormányzó alakjára s ekkor még igazán nem sejtettem, hogy nyolc év múlva éppen az előtt a professzor előtt kell számot adnom kormányzósértő kijelentésemért, akinek nevéhez az ünnepségek rendezése fűződött. Pongrácz József volt ez a teológiai tanár, a könyv pár éve elhunyt kiváló tudósa, a pápai kollégium s egyben a Dunántúl egyik legnagyobb tudományos könyvtárának holtáig hűséges igazgatója, akinek a kollégium és így Pápa városa Beck Ö. Fülöp alkotását elsősorban köszönheti. Mert az emlékmű eredeti terve nem Pápára készült, a gipszmodell már 1922-ben megszületett. Erre, s a végleges változat keletkezésére nézve Beck Ö. Fülöp 1957-ben megjelent posztumusz önéletírása szolgál felvilágosítással. Ebből tudjuk meg, hogy az első világháborúban elesett kollégiumi tanárok és diákok emlékét megörökítő relief fölállítása előtt nehézségek támadtak.

Ezek lényegét teológiai problémák okozták: a kálvinisták hitbeli (dogmatikai) meggyőződése szerint ábrázolható-e angyal, ez esetben szoborszerűen, azaz »faragott kép« formájában? Nem engedmény-e ez a katolikusok hangsúlyozott angyal-kultuszának s nem megszegése-e a nomád pusztákon született tízparancsolat idevágó passzusának? Tehát az angyalszárnyas elképzelés protestáns álláspontról nézve nem bizonyul-e reakciós (visszafelé való) lépésnek? Elsősorban Pongrácz Józsefnek lett érdeme, hogy Beck Ö. Fülöp szép műve a dunántúli »kálvinista Athén«-be kerülhetett. Így nevezték egy időben Pápát, mert református kollégiumához, amelyből Petőfi, Jókai, Kerkápoly Károly, Kozma Andor s még annyian kirajzottak, valamikor teológia, tanítóképzőintézet és jogakadémia is csatlakozott. Így lett a kisszámú dunántúli kálvinizmus iskolai központja, ahová nemcsak Dél-Somogyból és északról, Csallóközből, hanem az ország távolabbi helységeiből is jöttek tanulni. Pongrácz József az angyalokról szóló bibliai tanítást összeegyeztethetőnek tartotta a hivatalos kálvinista tannal s nem látott semmi ellentmondást hite és a művész domborművének megvalósítása között. Így került a szóban forgó relief a kollégium első emeleti lépcsőfeljáratával szemben húzódó falára, amelyen az elesett hőst két szárnyas angyal emeli fölfelé. (»Halál és megdicsőülés«) Mint mondottam, a dombormű gipszmintája 1922-ben készült. A művésznek már új stílus-szakaszáról tanúskodott s e tekintetben a végleges megoldás sem tért el az eredeti tervtől…”

Végül egy-két gondolat Heitler László (1937–2016) pápai festőművész, művésztanár 1969-ben, a Corvina Kiadó gondozásában napvilágot látott, Beck Ö. Fülöpről írt könyvéből, a nyolc évtizede bekövetkezett tragédiáról:

„A második világháború, az egyre erősödő zsidóüldözések, a fasiszta terror megakasztotta munkájában. Az ostrom alatt egy budai villa pincéjében Harasztos Sándor névre szóló iratokkal, mint nyugdíjas kertész húzta meg magát a 72 éves művész. A kényszerpihenő idején emlékezéseit írta. 1945. január 28-án jegyezte le ezeket a sorokat: »Ez a háború olyan szörnyűséges kataklizma, mely végigpusztít Földünk mind az öt világrészén és nemcsak méretre haladja meg mindazt, ami gonoszat ember eddig kitervelt és elkövetett, hanem esztelenségében is példátlan az emberiség történetében…« A hosszú ostrom alatti tétlenséget nehezen szenvedhette az idős művész, aki szellemi frissessége mellett szikár, erős fizikumát is megőrizte. Január 31-én hajnalban, miután egy német üteg megszállta a házat, elhagyta az addig oltalmat adó óvóhelyet, és a Jagelló útról a Margit körút irányába indult. Ezután már nem látta senki, aki hírt tudott volna adni sorsáról…”

A Veszprém vármegyei, pápai születésű Beck Ö. Fülöp nevét és életművét a legjobb magyar képzőművészek sorában tartsuk továbbra is számon!

Kerecsényi Zoltán

(a pápai Petőfi Városbarát Egylet ügyvivője)

(Forrás, fotók, további információk: https://www.facebook.com/petofiegyletpapa)

A fotókon:

– Kerecsényi Zoltán az 1990 óta, a pápai Erzsébet-liget szoborparkjában álló bronz mellszoborral, Beck Ö. Fülöp szobrász- és ötvösművész 1920-as években készített önportréjával, melyet még a Beck család ajándékozott Pápa városának.

– Beck Ö. Fülöp A hős megdicsőülése címet viselő bronz domborműve a Pápai Református Kollégium Gimnáziumának Március 15. téri főépületében. (A kép forrása: Heitler László: Beck Ö. Fülöp. Corvina Kiadó, Budapest, 1969. 23. p.)

Egyleti koszorúelhelyezések március idusán

13 Mar, 2025

Hagyományaikhoz híven az idei március idusán is nemzeti színű szalagokkal átfont koszorúkat vittek a Petőfi Városbarát Egylet önkéntesei a pápai Kossuth Lajos utca végén, a tansütöde falán 2017 óta álló Kossuth-emléktáblához, illetve a Széchenyi István utcai iparos székház homlokzatán 2022-ben felavatott Széchenyi-domborműhöz.

A kis lokálpatrióta civil társaság önkéntesei a „legnagyobb magyar”, gróf Széchenyi István elhunytának 165., a hajdani pápai díszpolgár, Kossuth Lajos börtönből való kiszabadulásának 185. évfordulója jegyében is emlékeztettek a városi emlékhelyeknél. A Kossuth-táblánál Zsuppán István művésztanár szólt a nemzedékeket összekapcsoló Kossuth-kultusz jelentőségéről, az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharc kitörésének néhány pápai momentumáról. Kiemelte, hogy a tansütöde épületében már akkor is pékség működött, onnan látták el friss élelemmel a helyi nemzetőröket.

Ernszt Józsefné egyleti önkéntes Petőfi Sándor Bizony mondom, hogy győz most a magyar… kezdetű költeményét olvasta fel a megjelenteknek.

A Széchenyi-táblánál Kerecsényi Zoltán egyleti ügyvivő beszélt Széchenyi István egyik legfontosabb politikai művének, a Hitel továbbgondolásának számító Stádium tizenkét pontjáról, valamint a néhai erdélyi nemeskisasszony, Bihary Róza személyes tapasztalatokon alapuló, megrázó beszámolójáról a ’48-as események zalatnai és környékbeli, véres történéseiről. Végül Széchenyi István imája hangzott el, mely biblikus elveket hordoz, s ma is aktuális.

(Forrás, fotók, további információk: https://www.facebook.com/petofiegyletpapa)

Egyleti kerekasztal a képzőművészet jegyében

22 Feb, 2025

A tavaly százhúsz éve született A. Tóth Sándor pápai középiskolai rajztanár, festőművész, bábművész, cserkészvezető személyéről, munkásságáról, pápaiságáról volt szó a Petőfi Városbarát Egylet legutóbbi műkedvelő kerekasztalán, ahol a nyolcvanéves Zsuppán Istvánt is köszöntötték.

A sokoldalú művészi, közéleti és pedagógiai tevékenysége révén a magyar művelődéstörténet jeleseként is számon tartott, 1904 és 1980 között élt A. Tóth Sándorról egykori tanítványa, Zsuppán István művésztanár beszélt saját emlékei tükrében a jelenlévőknek. Közvetlen hangvételű, kedves és vidám sztorik, anekdoták színesítették az összejövetelt.

Zsuppán István aláhúzta, rendkívüli hatással volt személyes pályájára A. Tóth Sándor, igen sokat köszönhetett neki. Élete nagy szerencséjének tartja, hogy anno fiatalon, festőtanonc szakmunkásként összetalálkozott vele, hogy az ő helyi képzőművész szabadiskolájában az 1960-as években kiteljesedhetett, majd onnan tovább, följebb léphetett. Ha ő nem lett volna, semmi sem vált volna belőle; vallja mindmáig Zsuppán, ugyanis a nagybetűs mester, A. Tóth Sándor volt az, aki a rajztanárság felé irányította, s ösztönözte a képzőművészeti főiskola elvégzésére is.

A. Tóth egy szigorú, kemény, céltudatos életfilozófiájú művészember hírében állt, tetteivel erős hatást gyakorolt a korabeli Pápa kulturális és pedagógiai életére – hangsúlyozta Zsuppán István, beszélve a leginkább a kubizmus stílusában komponáló, néhai, neves festőművész-bábművész külföldi tanulmányútjairól is, külön kitérve a hatvan esztendővel ezelőtti, Amerikai Egyesült Államokbéli tartózkodására.

A Türr István Gimnázium és Kollégium nyugalmazott rajztanára, a Pápa város Díszoklevelével kitüntetett Zsuppán István képzőművész idén nyolcvanéves. Közelgő, szép kerek születésnapja alkalmából tortával, pezsgővel, meglepetésekkel köszöntötték fel az egyletben.

Egyéniségét, tehetségét, eredményességét Kerecsényi Zoltán ügyvivő méltatta. A civil társaság irányítója egyleti emlékplakettet, Mező Lászlóné önkéntes pedig saját, a tanár úrról készített grafikáját nyújtotta át az ünnepeltnek. Szavalattal Antal Ferencné egyleti önkéntes működött közre, többek között elhangzott a Biblia nyolcvanadik zsoltára, illetve Petőfi Sándor költő Felhők-ciklusából néhány rövid részlet.

Köszöntőjében Kerecsényi Zoltán kiemelte Zsuppán István több évtizedes, magas színvonalú oktató-nevelő, továbbá helytörténeti-ismeretterjesztő tevékenységét,

a várost gazdagító domborműveit, például Acsády Ádám Péter (1680–1744) veszprémi püspök bencés templomi, Franz Anton Maulbertsch (1724–1796) osztrák freskófestő nagytemplomi, vagy Kossuth Lajos (1802–1894) kormányzóelnök, díszpolgár tansütőfali bronzportréját. Utóbbinál tartja 2017-től fogva, évről-évre hagyományos Kossuth-megemlékezését, koszorúzását március idusán a pápai Petőfi Városbarát Egylet, mely a Kossuth Szövetség Veszprém vármegyei csoportjaként is funkcionál.

(Forrás, fotók, további információk: https://www.facebook.com/petofiegyletpapa; a nyitóképen a Zsuppán István művésztanár által két évtizede, 2004-ben, A. Tóth Sándorról készített dombormű a pápai Türr István Gimnázium első emeletén.)

Öreghegyi látogatás

15 Feb, 2025

Idén van 400 éve, hogy a veszprémi püspök a pápai szőlőhegyeket a pápai polgároknak adta haszonbérletbe, és idén lesz 75 esztendeje, hogy felszentelték az öreghegyi római katolikus kápolnát.

A Petőfi Városbarát Egylet (PVE) február közepi, műkedvelő összejövetelét rendhagyó módon az Öreghegyben, a Szűz Mária, az Istenanya tiszteletére szentelt kápolnában tartotta. A lokálpatrióta civil társaság önkéntesei elsősorban a pápai születésű kandidátus, néhai Nemcsics Antal (1927–2019) festőművész-színtervező-környezettervező kápolnabeli műalkotásai végett látogattak el a hetvenöt éve álló, kedves kis épületbe. A hely ikonikus „látványossága” az Öreghegyi Madonna címet viselő főoltárkép-freskó, illetve a két oldalfalra festett szekkó, melyek a Názáreti Jézus Krisztus legnagyobb, a keresztény katekézis szellemét tükröző beszédét, a hegyi beszédet, s egyik kenyérszaporítását jelenítik meg sajátos, „nemcsicses” stílusban.

A faliképek művészi, kulturális, lokális jelentőségéről – melyeken állítólag valaha élt pápai, öreghegyi földmunkások, kertművesek, szegény emberek alakjai, arcvonásai fedezhetők fel –, továbbá az imahely és a városrész históriájáról Kerecsényi Zoltán egyleti ügyvivő beszélt a jelenlévőknek. Mint mondta, ezek a szőlőhegyek, az Öreghegy (más néven Nagyhanta), valamint a szomszédságában lévő Kishegy (Kishanta) és Törzsökhegy a középkorban a hantai prépostság birtokai voltak, a 16. században a pápai vár tartozékai, de a század végén már a veszprémi püspök birtokolta őket, aki 1625-ben a pápai polgároknak adta haszonbérletbe, a 18. század óta pedig a polgárok lettek a valódi tulajdonosai; régi, hegyközségi szabályzatuk is fennmaradt.

Az öreghegyi kápolna az itt élt hívek kezdeményezésére és nagy összefogásával valósult meg. Építését 1949-ben kezdték meg, felszentelését 1950. október 29-én tartották. Fehér márványoltára, padjai, gyóntatója, harmóniuma az akkor feloszlatott betegápoló irgalmasrend városi kórházkápolnájából kerültek ide.

Az alkalmon szó esett a településrész haranglábjáról, műemlék úti keresztjeiről, a valamikor itt, a kápolnával szemközt létezett iskoláról, és természetesen Petőfi Sándorról is, aki diákként előszeretettel járt ki társaival a városszélre szabadidőzni, a nyári melegben az innen nem messze működött egyik malomnál a Tapolca vízében fürdőzni.

Kerecsényi Zoltán szólt arról is, hogy a nyilaskeresztes rémuralom alatt sok bujdosónak – náciellenes üldözöttnek, zsidónak, munkaszolgálatosnak, katonának, pacifistának – nyújtottak menedéket a kishegyi, öreghegyi, törzsökhegyi présházak, pincék, segítve nekik átvészelni azokat az éppen nyolc évtizeddel ezelőtti, borzalmas, második világháború végi hónapokat, napokat.

A rendhagyó városbarát egyleti program a régi magyar himnusz, a Boldogasszony Anyánk közös eléneklésével zárult. A civil közösség önkéntesei egyleti Petőfi-emlékplakettet ajándékoztak Salgó Ferenc plébániai kormányzónak 80. életéve betöltése alkalmából.

„Sötét a bánya, / De égnek benne mécsek.” – hirdeti az egyleti emlékplakett Petőfi Sándor Világosságot! címet viselő költeményéből. Kerecsényi Zoltán utalt Antal Ferenc (1933–2019) erdélyi magyar baptista költő Égő szövétnek című versére is:

Uram, szövétnek akarok lenni,

Világítni, mint gyertyafény

Azoknak, kiknek szívében

Még él egy szikra remény.

Uram, szövétnek akarok lenni,

Melyet nem rejt véka alá senki,

Melynek fényében az emberek

Megtanulják egymást szeretni.

Égő szövétnek akarok lenni,

Melegítni egy életen át,

Hogy a megdermedt szívek

Megtalálják végre a Golgotát.

Uram, ha éltem mécsese kialszik,

Pályafutásom véget ér,

Legyek én is oly szövetnek,

Mely elégett másokért.

A pápai Petőfi Városbarát Egylet önkéntesei Pápa Öreghegyének Szűz Mária, az Istenanya tiszteletére szentelt kápolnájában a Nemcsics Antal (1927–2019) festette Öreghegyi Madonna főoltárkép-freskóval.

A pápai születésű kandidátus, néhai Nemcsics Antal (1927–2019) festőművész-színtervező-környezettervező kápolnabeli Öreghegyi Madonna címet viselő főoltárkép-freskója, illetve a két oldalfalra festett, a Názáreti Jézus Krisztus egyik kenyérszaporítását, s a legnagyobb, a keresztény katekézis szellemét tükröző beszédét, a hegyi beszédet megjelenítő, sajátos stílusú szekkója, melyeken állítólag valaha élt pápai, öreghegyi földmunkások, kertművesek, szegény emberek alakjai, arcvonásai fedezhetők fel.

(Forrás, fotók, további információk: https://www.facebook.com/petofiegyletpapa)

Emlékezés Nagy László költőre

31 Jan, 2025

Negyvenhét esztendeje, 1978. január 30-án hunyt el a háromszoros József Attila-díjas, Kossuth-díjas és nemzetközi Botev-díjas magyar népi író-költő, műfordító, képzőművész, a Veszprém vármegyei Iszkáz község szülötte, az egykori pápai diák: Nagy László (1925–1978).

Tiszteletére ilyenkor hagyományos megemlékezésüket tartották Pápán, 2025. január 30-án a Petőfi Városbarát Egylet önkéntesei a Világos utca 20. szám alatti emléktáblánál.

Az immár tízéves pápai Petőfi Városbarát Egylet önként vállalt, fontos feladatai között tartja számon Petőfi Sándor (1823–1849) mellett Nagy László (1925–1978) helyi és környékbeli kulturális emlékezetben tartását.

Petőfi és Nagy emlékezete kéz a kézben jár egymással civil társaságunk életében, így volt ez a hátunk mögött hagyott egy évtizedben, s ekképp lesz az elkövetkező időkben is – emelte ki beszédében Kerecsényi Zoltán. Az egylet ügyvivője arra is felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy Nagy László pápai emlékezete 2018 óta a Pápa Városi Települési Értéktár része, melyet még önkormányzati képviselőként ő terjesztett fel.

Nagy László Világos utcai márványtábláját – a rímfaragó valamikori szállásának helyén – a 2019-es Magyar Költészet Napján avatta az egylet, tavaly ilyenkor pedig a Fő téri Szent István Római Katolikus Általános Iskolának is ajándékoztak egy Nagy László-emlékjelet. Idén a Zimmermann utcai, néhai Római Katolikus Polgári Fiúiskola – a mai Szent Anna Római Katolikus Óvoda – homlokzatán 2007-től álló Nagy László-gránittáblát szeretnék egy méltó portréművel pótolni. A poéta 1938 és 1941 között volt a pápai katolikus polgári fiúiskola tanulója, majd 1941-től 1945-ig a Pápai Református Kollégium kereskedelmi tagozatára járt.

A január 30-i főhajtáson megjelenteknek Kiss László Zsigmond művésztanár fotó segítségével mutatta be odahaza készülő, Nagy László alakját megörökítő alkotását, domborművét, melyet bronzformába öntve az idei centenárium folyamán kívánnának elhelyezni a Zimmermann utcában, ugyanis 2025-ben van Nagy László születésének a kerek századik évfordulója.

A képen: Kerecsényi Zoltán lokálpatrióta, egyleti ügyvivő és Kiss László Zsigmond művésztanár, szobrászművész a Pápa, Világos utca 20. szám alatti Nagy László-emléktáblánál, a 2025. január 30-i megemlékezésen. Kiss László Zsigmond kezében annak az általa készülő Nagy László-domborműnek a fotójával, mely ha bronzba öntve megvalósulna, a Pápa, Zimmermann utca 10. szám alatti, néhai Római Katolikus Polgári Fiúiskola homlokzatát, a költő egykori iskoláját, a mai Szent Anna Római Katolikus Óvoda épületét díszíthetné. (Ha sikerülne költségére közadakozásból kellő anyagi rekvizítumot összegyűjteni...)

A mostani, január végi, egyleti tisztelgésen piros, fehér, zöld színű szalagokkal átfont koszorút tettek a lokálpatrióták a Világos utcai táblához; Nagy László Tollam vásik című költeményét Mező Lászlóné, a Zöld koromat jég tördelte című verset Róth Ilona, míg a Figyelmeztetés címet viselő poémát Kerecsényi Zoltán olvasta fel.

A második világháború vészterhes időszakában (1939–1945) anyai nagyanyjával és unokatestvéreivel együtt lakott a hajdani pápai Zöldfa utcában, a mai Világos nevű utcában, egy udvari, szoba-konyhás, kicsinyke hajlékban a költő. Testvéröccse, Ágh István (született Nagy) (1938–), ugyancsak Kossuth- és József Attila-díjjal kitüntetett, jeles, kortárs irodalmárunk szintén ott élt egy ideig óvódás korában.

(Forrás, fotók, további információk: https://www.facebook.com/petofiegyletpapa)

Az idei, 2025. január 30-i, Világos utcabeli Nagy László-megemlékezést követően, a Petőfi Egylet kis küldöttsége ellátogatott a Pápa, Zimmermann utca 10. szám alatti Szent Anna Római Katolikus Óvoda, a néhai pápai Római Katolikus Polgári Fiúiskola épületébe is. Mivel az intézmény teljes felújításon megy keresztül, s kívülről be van állványozva, emlékkoszorújukat nem tudták most elhelyezni az ottani, Nagy László-gránittábla alá, ezért Tarróné Szücs Zita intézményvezető asszonnyal a fiúiskola hajdani alapítóinak márványtáblája előtt tisztelegtek; azon 1907-es emléktábla előtt, ami előtt nap, mint nap, jövet-menet Nagy László is elhaladt iskolásként 1938 és 1941 között.

In memoriam D. dr. Harmati Béla (1936–2024)

22 Jan, 2025

Életének 89. évében, 2024. december 23-án elhunyt D. dr. Harmati Béla nyugalmazott evangélikus püspök, a Magyarországi Evangélikus Egyház egykori elnök-püspöke.

Harmati Béla a Nógrád vármegyei Ősagárdon született 1936. április 23-án. 1954-től a budapesti Evangélikus Teológiai Akadémia hallgatója volt, 1959. július 19-én szentelték lelkipásztorrá a budapesti Deák téri evangélikus templomban. 1976-tól 2003-ig a Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Egyházközség lelkésze, 1987 és 2003 között a Déli Egyházkerület püspöke, 1990 és 2000 között a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke (2001-ig használatos elnevezés szerint: püspök-elnöke) volt. Haláláig a Sztehlo Gábor Evangélikus Szeretetszolgálat Hűvösvölgyi úti Lelkészotthonában élt. 2025. január 25-én, szombaton délelőtt, a Deák téri evangélikus templomban tartják gyászistentiszteletét.

Tavaly volt hatvanöt esztendeje, hogy 1959. július 19-én a budapesti Deák téri evangélikus templomban sor került Harmati Béla lelkésszé avatására. A korábbi szép, kerek, hatvanéves évfordulót a veszprémi evangélikus templom falai között ünnepelte a néhai, jeles egyházi vezető. Ott, ahol hat évtizeddel azelőtt, napra pontosan, július 20-án ifjú segédlelkészként elindult a szolgálat útján. Felszentelése után ez volt az első gyülekezet, ahol elkezdte lelkipásztori munkáját.

2019-es hálaadó, veszprémi istentiszteletén többen – családtagjai, rokonai, barátai, tisztelői, kollégái – együtt ünnepeltünk vele, őszinte tisztelettel és szeretettel köszöntve őt.

A képen D. dr. Harmati Béla (1936–2024) 2019. július 20-án, a veszprémi evangélikus templomban.

Akkor, ott, a Veszprémi Evangélikus Egyházközség templomában, az ordinációs, gyémántdiplomás hálaadó emlékezésen egybegyűlve, mintegy hatvan percben összefoglalva, hallatlanul érdekes beszámolót kaptunk tőle addigi életútjáról: a veszprémi, a balassagyarmati, a rudabányai gyülekezeti szórványszolgálatoktól a megnyert, magyar televíziós világirodalmi vetélkedőn át az ösztöndíjas genfi és zürichi egyetemi évekről, majd a Lutheránus Világszövetség genfi központjában töltött munkás időszakáról, valamint teológiai és vallásszociológiai kutatásairól. Különösen jó szívvel emlékezett vissza a világ evangélikus egyházai, egyetemei, intézményei bevonásával földrészenként (Európa, Afrika, Ázsia, USA) indított helyi-országos tanulmányi programjairól, köztük is kiemelten a Föld második legnagyobb és második legnépesebb kontinensén, az afrikain szervezettekkel kapcsolatosakról. De Harmati püspök világszövetségi tevékenységein túl hálás szívvel beszélt azon megbízatásairól is, melyeket többek között az Európai Egyházak Konferenciája, a Vatikán nemzetközi teológiai dialógus bizottsága, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa vagy a Magyar Bibliatanács részéről kapott. Hangsúlyozta, hogy az ún. ökumenikus mozgalomban az emlékezet, a szembenállás, a gyűlölet és ellenségeskedés gyógyítását, a Jézus Krisztus szerinti megbékélés és kölcsönös szeretet gyakorlását tartotta fő céljának, s szeretett egyháza és hazája javát kívánta mindig is előmozdítani. Az egyházi törvények értelmében tizenhat évnyi püspöki szolgálat után 2003-ban vonult nyugállományba. Elnök-püspöki működése alatt – a harmincöt esztendővel ezelőtti magyar rendszerváltoztatási folyamat után – kapta vissza a magyar evangélikusság az 1948-ban államosított egyházi intézményeit, ingatlanjainak zömét, közöttük a gimnáziumokat.

2019 nyarán, Veszprémben így összegzett a nyugalmazott lelkipásztor, püspök:

„Eljöttem hát, hogy éppen ezek között a kedves falak között mondjak köszönetet azért a szolgálatért és segítségért, amit a jó Istentől kaptam évtizedeken – hat évtizeden – keresztül. Amikor lelkésszé avattak, Máté evangéliumának 28. fejezetéből ezt az Igét kaptam és hallottam: »A tizenegy tanítvány pedig elméne Galileába, a hegyre, ahová Jézus rendelte vala őket. És mikor megláták őt, leborulának előtte; némelyek pedig kételkedének. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.« Testvéreim, hálaadó szívvel teszek most tanúbizonyságot arról, hogy Isten küldetése életemben megvalósult; elküldött szinte minden földrészre, s mindvégig velem volt kegyelme és segítsége.”

A képen D. dr. Harmati Béla (1936–2024) és Kerecsényi Zoltán 2019. július 20-án, a veszprémi evangélikus templomban.

D. dr. Harmati Bélával kapcsolatosan más, Veszprém vármegyei alkalmakra is szeretettel gondolhatunk a közelmúltból.

A 2016-os tanévnyitókor, a Pápa melletti Ihászon ő avatta fel a valamikori ihászi Magyar Királyi Állami Elemi Népiskola, az ihászi néptanítók, tanítók, tanárok és diákok emlékére állított emléktáblát. Akkor elhangzott gondolatai között saját iskolaélményeinek felidézésével indította beszédét a helyi, tisztelgő közösség körében. Mint mondta, ő is egy hasonló, vidéki, nógrádi népiskolában kezdte meg gyermekkori tanulmányait, mint amilyen az ihászi, pusztai iskola is volt. Elmondása szerint ősei családjából többen szolgáltak a Dunántúlon lelkipásztorokként és tanítókként is, majd maga is e tájon, a közeli Veszprémben kezdte el lelkészi hivatásszolgálatát, tehát ez a vidék szívének kedves, így örömmel jött a Veszprém vármegyei Ihász iskolai emlékhelyének felavatására. S hozzátette azt is, örömmel tölti el, hogy az akkor kerek negyven éve, 1976-ban Ihászon megszűnt, a szomszédos Marcaltőn a körzetesítéssel létrejött általános iskola jogutódja – ahová ma az ihásziak és a környékbeli községek iskolásai tanulni járhatnak – napjainkban evangélikus oktatási intézményként működhet, Kmety György Evangélikus Általános Iskola és Óvoda néven.

A képen D. dr. Harmati Béla (1936–2024) a Pápa melletti Ihászon, 2016. szeptember 1-jén, az emléktábla avatáson.

Harmati püspök nagyra becsülte a hazai oktatásügyet. Ihászon azt is nyomatékosította, hogy szerinte Magyarország nevelés- és iskolatörténete rendkívül gazdag és példamutató, tekintve az államszervezéstől, a Szent Márton-hegyi bencések oktató-nevelő munkájától, a kolostori, káptalani, plébániai iskoláktól a reformáció megjelenésével megszülető protestáns kollégiumokon, az 1868-ban törvénybe iktatott Eötvös-féle kötelező népoktatáson át egészen a múlt század eleji klebelsbergi időkig, de a továbbiakig is. Ezek az iskolák – főként a reformáció megjelenésének, dinamizmusának köszönhetően – kivételes lehetőséget adtak a legszegényebb sorból, legalulról érkező gyermekeknek, fiataloknak a feljebb jutásra.

A képen D. dr. Harmati Béla (1936–2024) a Pápa melletti Ihászon, 2016. szeptember 1-jén, az emléktábla avatáson.

Harmati Béla felidézte azt is, hogy a mai iskolások számára nehéz elképzelni, hogy a hajdani népiskolákban egyszerre hogy tanulhatott egyetlen tanító felügyelete alatt, egyetlen iskolai teremben több osztály is. Pedig így volt, ő is ekképp tanult, s vele együtt mindenki, mind egy szálig kifogástalanul megtanult írni, olvasni, számolni. S lám, ilyen vidéki, falusi iskolákból kikerülhetett tanító, orvos, lelkipásztor, püspök, netalán még tudományos akadémiai elnök is – jegyezte meg mosolyogva. Harmati püspök felhívta a figyelmet a népiskolák, a néptanítók ökumenikus szellemiségére is, hiszen az olyan pusztai iskoláknak, mint amilyen az ihászi is volt, a környék vegyes, többfelekezetű családjainak gyermekeit kellett nevelnie. Ihászon sem volt ez másként, ahol a zömében katolikus nép gyermekei mellett az evangélikus, a református vallásúak hit- és erkölcstani képzését is biztosította a tanító.

A képen D. dr. Harmati Béla (1936–2024) és Kerecsényi Zoltán a Pápa melletti Ihászon, 2016. szeptember 1-jén, az emléktábla avatáson.

A képen D. dr. Harmati Béla (1936–2024) a Pápa melletti Ihászon, 2016. szeptember 1-jén, a felavatott iskolás emléktáblával, az ünneplők körében.

Harmati Béla szívén viselte az evangélikus hitsorsosok emlékének ápolását is, így Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886–1944) publicistáét, politikusét is, aki a második világháború idején a magyar függetlenségért folytatott harc kiemelkedő vezető egyéniségévé vált, akit 1944 karácsony szentestéjének napján végeztek ki a nyilaskeresztes terroristák Sopronkőhidán.

A képen D. dr. Harmati Béla (1936–2024) és Kerecsényi Zoltán Bajcsy-Zsilinszky Endre szobránál, a budapesti Deák téren, 2015 tavaszán.

Az 1980-as évektől a 2000-es évekig segítette a losonci születésű dr. Vigh Károly (1918–2013) történész által irányított Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaságot, majd 2012 és 2016 között az antifasiszta szövetség Bajcsy-Zsilinszky Emlékbizottságát, 2016-tól fogva pedig „kvázi” tiszteletbeli elnökként kísérte segítő figyelmével a kis pálkövei Bajcsy-Zsilinszky Endre Szellemi Öröksége Műhely (BZSESZÖM) civil társaság lokálpatrióta erőfeszítéseit.

A képen: dr. Vitányi Iván (1925–2021) szociológus, esztéta, politikus, D. dr. Harmati Béla (1936–2024) és Kerecsényi Zoltán egy fővárosi értekezleten, 2012 őszén.

Ajánló gondolataival látott napvilágot Az utolsó nyár – Bajcsy-Zsilinszky Endre életének utolsó szakaszairól, valamint a magyar antifasiszta ellenállásról című, 2013-as emlékkötet. Három esztendővel később ő működött közre a Bajcsy-Zsilinszky pályájának kronologikus bemutatását segítő új kiállítási tablók összeállításánál a pálkövei Bajcsy-Zsilinszky Emlékházban. Ő avatta fel az emlékház udvarán dr. Vitányi Iván (1925–2021) szociológus professzorral együtt Bajcsy-Zsilinszky Endre mellszobrát, mely a pápai Kiss László Zsigmond evangélikus művésztanár alkotása. A néhai magyar nemzeti ellenálló 130. születési évfordulóján is ő hirdette az igét Kővágóörs középkori eredetű evangélikus templomában; ott, ahol a helyiek emlékezete szerint maga Bajcsy-Zsilinszky Endre is többször megfordult fohászkodni. Közel három évtizeden át elnökölte a Pest-budai Petőfi Egyesületet, fáradhatatlanul népszerűsítve a fővárosban és annak határain túl a Petőfi-kultuszt, aktív érdeklődéssel követve a vidék petőfis hagyományait, így a pápai Petőfi Városbarát Egylet (PVE) megmozdulásait is.

D. dr. Harmati Béla elnök-püspök úr, Béla bácsi emlékét tisztelettel és szeretettel megőrizzük vármegyénkben, Veszprémben, Pápán, Marcaltő-Ihászon, Kővágóörs-Pálkövén is. Nyugodjon békében!

Kerecsényi Zoltán (a pálkövei Bajcsy-Zsilinszky Endre Szellemi Öröksége Műhely és a pápai Petőfi Városbarát Egylet civil társaságok ügyvivője)

(Az archív fotók forrása: Kerecsényi Zoltán magánarchívuma; készítői: id. Kerecsényi Zoltán, Marton Zsolt, Sümegi András. A nyitóképen: D. dr. Harmati Béla /1936–2024/ Kerecsényi Zoltán: Az utolsó nyár című Bajcsy-Zsilinszky-kötete bemutatásán, Budapesten, 2013 májusában.)

Pillanatkép a 2016 júniusi, pálkövei Bajcsy-Zsilinszky szoboravatóról, az Evangélikus Élet korabeli lapszámából.

A képen D. dr. Harmati Béla (1936–2024) a kővágóörsi evangélikus templomban, 2015. júniusában.

A képen D. dr. Harmati Béla (1936–2024) és Kerecsényi Zoltán a kővágóörsi evangélikus templomban, 2015. júniusában, azzal a pietà-szoborral (a keresztről levett Jézus Krisztust ölében tartó és fiát sirató Mária ábrázolása), mely stílusjegyei alapján valószínűsíthetően valamikor Nagy Lajos király (1326–1382) uralkodása alatt készülhetett.

A képen D. dr. Harmati Béla (1936–2024) és Kerecsényi Zoltán a gyermekmentő Sztehlo Gábor emlékművénél, a budapesti Deák téren, 2015 tavaszán.

2025. január 25-én, szombaton 11.00 órától Budapesten, a Deák téri evangélikus templomban tartják D. dr. Harmati Béla nyugalmazott püspök gyászistentiszteletét. D. dr. Harmati Béla 1976-tól 2003-ig a Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Egyházközség lelkésze, 1987 és 2003 között a Déli Egyházkerület püspöke, 1990 és 2000 között a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke volt. 2024. december 23-án, életének 88. évében hunyt el. A búcsúalkalmon a család a részvétnyilvánítás mellőzését kéri. Koszorúmegváltással a Deák Téri Evangélikus Gimnázium támogatható. (Forrás: Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook-oldala, letöltés ideje: 2025. január 17.)

A képen D. dr. Harmati Béla (1936–2024) 2019. július 20-án, a veszprémi evangélikus templomban.

***

D. dr. Harmati Béla nyugalmazott evangélikus püspök 2019. július 20-án hálaadó istentiszteletet tartott a veszprémi evangélikus templomban, gyémántdiplomás emlékezéssel. A gyülekezet azért is állt különösen közel a püspökhöz, mert 1959-ben, felszentelése után ez volt az első gyülekezet, ahol elkezdhette lelkészi munkáját. A megjelent hívekkel, családtagokkal együtt jelen volt Polgárdi Sándor, a Veszprémi Evangélikus Egyházmegye esperese is. Kerecsényi Zoltán helyszíni videó-felvétele: https://www.youtube.com/watch?v=DhOQHPIvBzw

A 2016 júniusában felavatott Bajcsy-szobor Pálkövén.

(Forrás, fotók, további információk: BZSESZÖM | https://www.facebook.com/bzseszom)

Egyleti kerekasztal aktuális évfordulókról, tervekről

17 Jan, 2025

A minap tartalmas, interaktív kerekasztalt bonyolított a pápai Petőfi Városbarát Egylet. A kis lokálpatrióta civil társaság önkéntesei egy sor feladattervet számba vettek.

Idén fogják ünnepelni tízéves, szervezeti fennállásukat, továbbá készülnek "a legnagyobb magyar", gróf Széchenyi István (1791–1860) elhunytának 165., a magyar geográfia egyik legjelesebb tudósa, a néhai pápai diák, Cholnoky Jenő (1870–1950) 75. halálozási évfordulójára, megtartják hagyományos koszorúzásukat a hajdani pápai díszpolgár, Kossuth Lajos (1802–1894) kormányzóelnök tiszteletére, akinek idén van börtönből való kiszabadulásának 185. évfordulója. Egy évszázada született Nagy László (1925–1978) háromszoros József Attila-díjas, Kossuth- és Botev-díjas író, költő, műfordító, grafikus. Az immár tízéves egylet a kezdetek óta önként vállalt, fontos feladatai között tartja számon Petőfi Sándor mellett Nagy László helyi kulturális emlékezetben tartását. Kiss László Zsigmond művésztanár alkotófélben van egy új Nagy László-portrédomborművel, melyet a civil közösség szeretne a valamikori Zimmermann utcai iskolaépület Nagy Lászlós gránittáblája fölé pótolni.

Az ankéton ismét szó esett a szintén pápai kötődéssel bíró első magyar női egyetemi doktorról, Dienes Valéria (1879–1978) írónőről, táncpedagógusról, továbbá Szóllás László (1930–2003) lokálpatriótáról, helyi, vármegyei fotóriporterről is, akiknek szintén szándékozna valamiféle emlékjeleket állítani az egylet a jövőben, a városban.

Kerecsényi Zoltán ügyvivő Cholnoky Jenő Hazánk és népünk egy ezredéven át című, 1935-ös kötetéről adott rövid ismertetést, majd az ugyancsak 100 esztendeje született Vitányi Iván (1925–2021) szociológus, esztéta 1975-ös, Dienes Valériával lévő interjújából idézett egy érdekes, pápai vonatkozású részletet, illetve Szóllás László sajtós, fotós hagyatékából nyújtott ízelítőt a megjelenteknek.

A megboldogult pápai "polihisztor" több kötetnyi, jól megsárgult, saját újságcikk-kivágatait, fényképfelvételeit, kézírásos feljegyzéseit tartalmazó krónikái jártak kézről kézre a programon.

Szóllás László (1930–2003) pápai lokálpatrióta, fotóriporter egy előadása közben, 2001 körül. (Kép: archív / Kerecsényi Zoltán)

Szóllás évtizedeken át publikált, fényképezett a Veszprém vármegyei Napló napilapnak, a helyi, környékbeli, regionális üzemi lapoknak, számtalan fotográfiás tudósításával örökítve meg az 1970–1990 közötti Pápa, a Pápai járás korabeli életét, természeti, épített, és kulturális örökségét.

Érdeklődése szerteágazó volt. Műkedvelő helytörténészként kutatta a pápai tűzesetek, s a tűzoltóság históriáját, széleskörű levelezést folytatott távolba szakadt honfitársaival, fotós szakkört, rádiós klubot vezetett, kultúresteket szervezett, idős korában – sokak örömére – rendkívül kreatívan kézműveskedett, sőt, élete vége felé még meteorológiai megfigyelésekkel is foglalatoskodott. Alakja, munkássága, emlékezete méltó a továbbörökítésre – állapították meg az egyletiek.

Természetesen ez az egyleti alkalom sem maradhatott líra nélkül; ezúttal Petőfi Sándor (1823–1849) vízzel kapcsolatos költeményei közül A Tisza, a Föltámadott a tenger, a Nagy Vízen túli kortárs, afroamerikai poéta, Amanda Gorman Amit hordozunk, valamint a pápai tanár-költő, Varga Árpád Örvény című poémái hangoztak el Antal Ferencné és Ernszt Józsefné egyleti önkéntesek tolmácsolásában.

Végül a petőfiszállási Laczó Ágnes grafikus-illusztrátor Örvényben címet viselő festményét ajándékozták a közelmúltban kerek születésnapját tartott Kerecsényi Zoltán ügyvivőnek.

Aranyosi Ervin:

Zoltán 40. életévének betöltése alkalmából

Szép kerek szám a negyven éve,

köszöntjük Zoltánt, a szívéhez érve.

Hogy mennyi minden fért bele,

gazdagabb lett a lét vele.

Ez lassan már egy emberöltő,

benne tartalom, s mennyi költő,

kiket megőriz szívesen,

hogy emlékük örök legyen,

hogy ne menjenek feledésbe,

s legyen életük kőbe vésve.

Bezsúfolva életpályába,

hisz annyi szép kihívást lát ma

és nem szabad azt veszni hagyni,

hisz élők így tudnak maradni!

Az utókor is mindet lássa,

a tudásnak ne sírját ássa!

Hogy utánuk még nyom maradjon,

s a holnapnak jó példát adjon!

Életútja és munkássága

hatalmas kincs, mert jól csinálta!

Tette a dolgát ellenszélben,

erős sodrásban, mély örvényben.

Lelke célját a Teremtő látta,

azt jónak, s méltónak találta.

Hasznos célokat érhetett el,

Isten vezette, dolgos kezekkel.

Petőfi, Kossuth, Vajda Péter

– tudatta – mennyi szépet ért el,

Radnóti, Nagy László és Bajcsy-Zsilinszky

emlékét tudta fénybe vinni!

Őrizte szívét, hisz belőle indul

a lét, s így lett a cél is eszerint új!

A kihívásnak megfelelten

örült, ki Úr a földi lelken!

Komolyan vette értékrendjét,

szíve vezette minden tettét!

Millió jó a szívügye,

így lesz az ágnak új rügye.

Hát tegye tovább csak a dolgát,

éljen még sok, szép, boldog órát!

(Forrás, fotók, további információk: https://www.facebook.com/petofiegyletpapa)

Petőfi születésnapján

1 Jan, 2025

1823. január 1-jén látta meg a napvilágot Petőfi Sándor (1823–1849) költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja, a világszerte legismertebb magyar poéta, a néhai pápai diák; akiből Pápán lett Petőfi!

2025 újév napjának zúzmarás kora délelőttjén lelkes kis főhajtó csoport jött össze a helyi Esterházy-kastély előtti Petőfi-szobornál, a pápai Petőfi Városbarát Egylet képviseletében. Az egyleti önkéntesek néhány rövid, lírai gondolat kíséretében megkoszorúzták névadójuk egészalakos szobrát, Somogyi József (1916–1993) Kossuth-díjas szobrászművész 1973 óta álló alkotását.

A jelenlévők emlékeztettek arra, hogy 180 esztendeje annak, hogy a Petőfi Sándor tehetségét felismerő Vahot Imre (1820–1879) lapszerkesztő 1845. január elején száz forintért megvette, majd márciusban kiadta Petőfi János vitézét. „A János vitéz az, amit az ember szeretne odaajándékozni külföldi ismerőseinek, hogy megérezzék a magyar népjelleg melegségét, humorát, semmihez sem fogható báját, hogy megérezzék a magyar szív verését. Ebben a műben csodálatosan együtt van a magyar föld valósága és a magyar lélek álma…” – írta az elbeszélő költeményről a hazai irodalom múltjának talán legnagyobb ismerője – a nyolc évtizede nyilas suhancok által félig agyonvert, a náci SS felügyelte balfi kényszermunkatáborban tragikus körülmények között életét veszített – Szerb Antal (1901–1945) író-irodalomtörténész-műfordító. Ugyancsak 180 éve, hogy megjelent a Pápai Református Kollégium Képzőtársulatának almanachja, a Tavasz címet viselő zsebkönyv, melyben Petőfi pápai zsengéi találhatók.

Mező Lászlóné egyleti önkéntes a kortárs Lackfi János József Attila-díjas író-költő Petőfi-rap című, vidám, laza poémáját, míg idősebb Kerecsényi Zoltán egyleti önkéntes Petőfi Sándor komorabb hangulatú, Bucsú 1844-től című versét tolmácsolta a megjelenteknek.

(Ifjabb) Kerecsényi Zoltán egyleti ügyvivő békés, reményteljes 2025-ös esztendőt kívánva – stílszerűen – a 25-ös számú bibliai zsoltárt olvasta fel, majd befejezésül mécseseket gyújtottak a civil társaság képviselői az emlékmű talapzatánál.

Petőfi Sándor idei születési évfordulónapján, 2025. január 1-jén, újév napjának kora délelőttjén – sokéves hagyományaikhoz híven – nemzeti szalaggal átkötött emlékkoszorút helyeztek el a pápai Petőfi Városbarát Egylet önkéntesei a helyi Esterházy-kastély előtti Petőfi-szobornál.

(Forrás, fotók, további információk: https://www.facebook.com/petofiegyletpapa)

Würtz Ádám illusztrációi. Kép-forrás: lllyés Gyula: Petőfi. Szövetkezeti Kiskönyvtár, Budapest, 1958. (Kincses Könyvek)

Create your website or online store with Mozello