Nyolcvan éve hunyt el Beck Ö. (Ötvös) Fülöp


Ezek lényegét teológiai problémák okozták: a kálvinisták hitbeli (dogmatikai) meggyőződése szerint ábrázolható-e angyal, ez esetben szoborszerűen, azaz »faragott kép« formájában? Nem engedmény-e ez a katolikusok hangsúlyozott angyal-kultuszának s nem megszegése-e a nomád pusztákon született tízparancsolat idevágó passzusának? Tehát az angyalszárnyas elképzelés protestáns álláspontról nézve nem bizonyul-e reakciós (visszafelé való) lépésnek? Elsősorban Pongrácz Józsefnek lett érdeme, hogy Beck Ö. Fülöp szép műve a dunántúli »kálvinista Athén«-be kerülhetett. Így nevezték egy időben Pápát, mert református kollégiumához, amelyből Petőfi, Jókai, Kerkápoly Károly, Kozma Andor s még annyian kirajzottak, valamikor teológia, tanítóképzőintézet és jogakadémia is csatlakozott. Így lett a kisszámú dunántúli kálvinizmus iskolai központja, ahová nemcsak Dél-Somogyból és északról, Csallóközből, hanem az ország távolabbi helységeiből is jöttek tanulni. Pongrácz József az angyalokról szóló bibliai tanítást összeegyeztethetőnek tartotta a hivatalos kálvinista tannal s nem látott semmi ellentmondást hite és a művész domborművének megvalósítása között. Így került a szóban forgó relief a kollégium első emeleti lépcsőfeljáratával szemben húzódó falára, amelyen az elesett hőst két szárnyas angyal emeli fölfelé. (»Halál és megdicsőülés«) Mint mondottam, a dombormű gipszmintája 1922-ben készült. A művésznek már új stílus-szakaszáról tanúskodott s e tekintetben a végleges megoldás sem tért el az eredeti tervtől…”
„A második világháború, az egyre erősödő zsidóüldözések, a fasiszta terror megakasztotta munkájában. Az ostrom alatt egy budai villa pincéjében Harasztos Sándor névre szóló iratokkal, mint nyugdíjas kertész húzta meg magát a 72 éves művész. A kényszerpihenő idején emlékezéseit írta. 1945. január 28-án jegyezte le ezeket a sorokat: »Ez a háború olyan szörnyűséges kataklizma, mely végigpusztít Földünk mind az öt világrészén és nemcsak méretre haladja meg mindazt, ami gonoszat ember eddig kitervelt és elkövetett, hanem esztelenségében is példátlan az emberiség történetében…« A hosszú ostrom alatti tétlenséget nehezen szenvedhette az idős művész, aki szellemi frissessége mellett szikár, erős fizikumát is megőrizte. Január 31-én hajnalban, miután egy német üteg megszállta a házat, elhagyta az addig oltalmat adó óvóhelyet, és a Jagelló útról a Margit körút irányába indult. Ezután már nem látta senki, aki hírt tudott volna adni sorsáról…”
A fotókon: