Egyleti kerekasztal Kossuthról, Szent Koronáról

A pápai Petőfi Városbarát Egylet (PVE) legutóbbi műkedvelő kerekasztala Kossuth Lajosról és a Szent Koronáról szólt.  

Mivel az ankét szinte órára pontosan a csillagászati tavasz kezdetére esett, először Petőfi Sándor 1848 áprilisában írt A tavaszhoz című versét hallgathatták meg a jelenlévők Ernszt Józsefné egyleti önkéntes tolmácsolásában. Az egyleti alkalom időpontja Magyarország hajdani kormányzóelnöke, Pápa város díszpolgára, Kossuth Lajos idei halálozási évfordulónapjával is egybeesett, éppen ezért adva adta magát a téma, hogy elsősorban Kossuthhoz kapcsolódva elevenítsenek fel pár érdekesebb, múltbéli momentumot az egyleti önkéntesek.    

Előadásában Kerecsényi Zoltán PVE-ügyvivő, a Kossuth Szövetség Veszprém vármegyei titkára a régi Magyarország Kossuth Lajoshoz fűződő, fontosabb helyiségeiről, a magyar koronázási jelvények Orsova közeli elásásáról, Kossuth 1849. augusztus 17-i, orsovai határátkeléséről, hontalanná válásáról, emigrációjáról, az Amerikai Egyesült Államokban tett látogatásáról, 1852-ben Bostonban készült portréfotójának históriájáról beszélt. Mint elmondta, a máig leghíresebb Kossuth-dagerrotípián kormányzói atillában láthatjuk a nagy szabadsághőst, s ez a felvétel szolgált mintájául a pápai Tansütő falán lévő Kossuth-domborműnek. 

Maga Kossuth így emlékezett meg orsovai tartózkodásáról és átkeléséről az Irataim az emigrációból című munkája, 1880-ban megjelent I. kötetében: „Kifejezhetlen érzelemvihar dúlta lelkemet, midőn a világosi fegyverletétel hontalanná tett. Nincs szó, mely arról fogalmat adhatna. Leborultam hazám földjére, mielőtt határán átlépnék; – zokogva nyomtam reá a fiúi szeretet búcsúcsókját; – egy csipetnyi port vettem belőle magamhoz; – még egy lépés, és – – – úgy valék, mint a tört hajó roncsa, melyet a szélvész kidob a homokra egy sivatagon. Egy török főtiszt, »Alláh«-t említve, üdvözölt barátságosan; – elvezetett a fekhelyhez, melyet isten szabad ege alatt számomra készíttetett barátságosan, és – – – kardomat kérte; lesütött szemmel, mintha szégyenlené, hogy török magyart lefegyverez. Lekötöttem, átnyújtottam szótlanul, könnyel szememben, és ő, jó nyugalmat kívánva; magamra hagyott bánatommal. (…) Ott álltam tompa merengésben a nem magyar Duna partján, melynek habjaiba – amonnan felülről, – a magyar nemzet könnyeiből ég felé szállott vízpára csapadéka vegyült, s kis távolságban tőlem rohant tova a Vaskapu sziklatorlaszán keresztül, zúgva, morogva, mintha szitkozódnék a meg nem érdemlett végzet ellen. Én hallgattam e zúgást, mely keblem viharával összefolyt; belebámultam a méltatlanul meghiúsult honfi remények semmiségébe; és arcomon öntudatlanul a kifejezhetlen fájdalom könnyzápora ömlött alá (...)” (Forrás: Kossuth búcsúja versben és prózában. = https://mult-kor.hu/20120723_kossuth_bucsuja_versben_es_prozaban; letöltés ideje: 2025. március 20.)

Kerecsényi szólt a washingtoni Capitoliumban harmincöt esztendeje álló Kossuth-szoborról is, külön megemlékezve az annak felavatásában szerepet játszó, magyar származású – a vármegyénkben nem egyszer járt – néhai Tom Lantos kongresszusi képviselőről. 

Mező Lászlóné egyleti önkéntes a Szent Korona 1848–49-es szabadságharcot, illetve második világháborút követő hányattatásáról tartott előadást. Orsovától Veszprémen, Kőszegen, Velemen, Mattseen át Fort Knoxig ismertette a magyar állam folytonosságát, függetlenségét megtestesítő ereklyetárgy kalandos sorsát. Kiemelte a nemrégiben százévesen elhunyt Jimmy Carter amerikai elnök személyét, aki hibátlan és sértetlen állapotban juttatta vissza azt a magyar nemzetnek 1978-ban.

Tizenöt éve, 2010-ben megjelentetett elnöki naplójának tanúsága szerint a pacifista Carter már beiktatása kezdetén eldöntötte, hogy visszaadja a Szent Koronát, továbbá az ahhoz tartozó ősi felségjelvényeket (palást, jogar, országalma, kard) Magyarországnak, mely számára nem politikai, inkább lelkiismereti, erkölcsi kérdés volt – hangzott el a kerekasztalon, mely a kis patrióta-lokálpatrióta civil társaság idei, egy évtizedes működési évfordulójának előkészítési munkálataival zárult.

„Amikor választási lehetőségem volt, mindig a béke útját próbáltam járni.” (Jimmy Carter)

„Én azt gondolom, hogy életem legfontosabb része a keresztény hitem. Ez az, ami soha nem változott. Változott a foglalkozásom, változtak a kihívások, a problémák, de a vallási hitem az soha. Ez az én biztos alapom, erre építek mindent, amit csinálok.” (Jimmy Carter)

(Forrás, fotók, további információk: https://www.facebook.com/petofiegyletpapa)