Emlékezés Nagy László költőre
Negyvenhét esztendeje, 1978. január 30-án hunyt el a háromszoros József Attila-díjas, Kossuth-díjas és nemzetközi Botev-díjas magyar népi író-költő, műfordító, képzőművész, a Veszprém vármegyei Iszkáz község szülötte, az egykori pápai diák: Nagy László (1925–1978).
A képen: Kerecsényi Zoltán lokálpatrióta, egyleti ügyvivő és Kiss László Zsigmond művésztanár, szobrászművész a Pápa, Világos utca 20. szám alatti Nagy László-emléktáblánál, a 2025. január 30-i megemlékezésen. Kiss László Zsigmond kezében annak az általa készülő Nagy László-domborműnek a fotójával, mely ha bronzba öntve megvalósulna, a Pápa, Zimmermann utca 10. szám alatti, néhai Római Katolikus Polgári Fiúiskola homlokzatát, a költő egykori iskoláját, a mai Szent Anna Római Katolikus Óvoda épületét díszíthetné. (Ha sikerülne költségére közadakozásból kellő anyagi rekvizítumot összegyűjteni...)
A mostani, január végi, egyleti tisztelgésen piros, fehér, zöld színű szalagokkal átfont koszorút tettek a lokálpatrióták a Világos utcai táblához; Nagy László Tollam vásik című költeményét Mező Lászlóné, a Zöld koromat jég tördelte című verset Róth Ilona, míg a Figyelmeztetés címet viselő poémát Kerecsényi Zoltán olvasta fel.
A második világháború vészterhes időszakában (1939–1945) anyai nagyanyjával és unokatestvéreivel együtt lakott a hajdani pápai Zöldfa utcában, a mai Világos nevű utcában, egy udvari, szoba-konyhás, kicsinyke hajlékban a költő. Testvéröccse, Ágh István (született Nagy) (1938–), ugyancsak Kossuth- és József Attila-díjjal kitüntetett, jeles, kortárs irodalmárunk szintén ott élt egy ideig óvódás korában.
(Forrás, fotók, további információk: https://www.facebook.com/petofiegyletpapa)
Az idei, 2025. január 30-i, Világos utcabeli Nagy László-megemlékezést követően, a Petőfi Egylet kis küldöttsége ellátogatott a Pápa, Zimmermann utca 10. szám alatti Szent Anna Római Katolikus Óvoda, a néhai pápai Római Katolikus Polgári Fiúiskola épületébe is. Mivel az intézmény teljes felújításon megy keresztül, s kívülről be van állványozva, emlékkoszorújukat nem tudták most elhelyezni az ottani, Nagy László-gránittábla alá, ezért Tarróné Szücs Zita intézményvezető asszonnyal a fiúiskola hajdani alapítóinak márványtáblája előtt tisztelegtek; azon 1907-es emléktábla előtt, ami előtt nap, mint nap, jövet-menet Nagy László is elhaladt iskolásként 1938 és 1941 között.
